Tanárok Broadstairs-ben

Október 9-én, vasárnap érkeztünk Angliába; ahol gépünk ugyan Londonban landolt, de buszba pattanva szinte azonnal az egyeteméről világhíres Cambridge felé vettük az irányt. A lenyűgöző atmoszférájú, csodálatos középkori épületekben gazdag városban ladikokba szálltunk, hogy a település nevét adó Cam folyón hajókázva élvezzük egyfelől a kellemes őszi napsütést, másfelől a valóban meseszerű látványt. Fontos megemlíteni, hogy Módos tanár úrból sosem látott, rejtett tehetség tört felszínre, mikor a férfi tanárok hajójának kormányosaként egy velencei gondolást meghazudtoló magabiztossággal irányította a csónakot. Éppen csak az énekszó hiányzott… Este lett, mire a busz Broadstairs-be, ebbe a helyes délkelet-angliai városba ért. A parkolóban már mindenkit vártak a házigazdái, úgyhogy rögtön az első pillanatban megkezdődött az ismerkedés és az angol nyelvtudás élesben történő használata, tesztelése.

Másnap reggel (kezdés kilenckor! – hoppá…) megkezdtük tanulmányainkat a Kent School of English épületének tantermeiben. A máskor oly bámulatosan magabiztos Károlyis tanárok nem kevésbé izgultak diákjaiknál, hisz az első nap – ahogy a tanulókra – ránk is egy szintfelmérő teszt várt. Az az első pillanattól érzékelhető volt, hogy az itteni tanárok nem pusztán kiválóan felkészültek, de kedvesek, végtelenül barátságosak, széles látókörűek és roppant szórakoztatóak. Hamar eloszlatták a félelmeket, és így valóban kitűnő hangulatban zajlott a munka. A második naptól ki-ki a nyelvi szintjének megfelelő csoportban folytatta a tanulást, a öttagú Károlyis csoport egy három- illetve egy kétfős csapatra oszlott, s más országokból (Olaszországból, Franciaországból) érkezett „diák-tanárokkal” dolgozott tovább. A nyelvórákat szakmai feladatok tették igazán tartalmassá, közgazdaságtan tanáraink az angliai vállalkozások felépítésével ismerkedtek, illetve a rendkívül jól szervezett és sikeres partnerintézmény üzleti modelljével ismerkedtek. Az együttélés házigazdáinkkal, a délelőtti intenzív tanulás, illetve a mindennapi élethelyzetek (vásárlás, étkezés) mindenkit arra szorítottak, hogy folyamatosan használja a korábban, vagy épp a napokban megtanultakat. Az órák rendkívül kellemes, oldott hangulatban teltek; jópofa, érdekes feladatokkal, a mindig segítő, mindig dicsérő tanárok felügyelete mellett. (Tanulság: akárhogy teljesít az ember az órán, a dicséret mindig jólesik, és jobb teljesítményre sarkall – ezt jó lesz megjegyeznünk!)

A délutáni programok során egy kicsit megismerhettük Broadstairs városát, de megnéztük a Powell-Cotton nevű arisztokrata család egyik világutazó fiának egzotikus magángyűjteményét, az anglikán egyház központjának számító Canterbury világhírű katedrálisát (benne Thomas Beckett meggyilkolásának színhelyével – elő a törikönyveket!), belekóstoltunk a jellegzetes angol pubok (szigorúan nem kocsma!) hangulatába, bowlingoztunk kicsit, énekelgettünk egy templomban, illetve látogatást tettünk egy helyi iskolában, melynek számunkra elképesztő felszereltségén mindannyian elámultunk. (Hat focipálya – hát ilyen nincs, és mégis van!) Betekinthettünk többféle óra menetébe, ismerkedtünk a módszerekkel és a közgazdaságtan helyi tantervével, lehetőség nyílt a módszertani kérdések megvitatására.

Közben kapcsolatot építettünk házigazdáinkkal, hallgattuk gyerekeink lelkes beszámolóit, és figyeltük, milyen jól, milyen ügyesen boldogulnak ebben a környezetben. (És egy egész kicsit persze büszkék is voltunk rájuk.) Vagyis igazán pompásan éreztük magunkat. S közben nem győztünk elég hálásak lenni Módos és Gere tanár uraknak, akik tengernyi munkával mindezt lehetővé tették számunkra. God save our team leaders!